Egyedül...
gubbasztok itthon.
Nem túl kellemes időtöltés, de párom hívogat óránként, hogy mi van velem ez az,
ami jólesik, ebben a szombati napban. Mi lenne velem, ha Ő nem volna.
Hálás lehetek az Égieknek, mert egy Férfi sem volt ilyen gondos, és szeretettel teljes.
Köszönöm az Úrnak, hogy küldte nekem.
Délelőtt, én nem tudom mi volt velem, zuhanyozni mentem, és egyszerűen nem akartak
megtartani a lábaim...és rettenet fájt a fejem, gondoltam, hogy újra itt a migrénem, és
beszedtem az Algoflexet, aztán hőmérőzés, míg el nem felejtem, úgy sincs semmi, de
azért az ördög nem alszik.
Nagyon jó volt, 37,4 c, akkor mennyi lehetett kb 45 perccel korábban, mikor még nem
vettem be a gyógyszert? 38c? Nem tudom már meg...de tény, még most sem vagyok
valami jól...teázgatás...Csipkebogyótea, 1 egész citronyt nyomtam bele, 2 kanál
mézzel, és 2 kanál cukorral megspékelve.:)
Nem szeretek egyedül lenni, sosem volt az erősségem....várom már a holnapot.
"Szép Vagy Gyönyörű Vagy Magyarország"....
Milyen nagy igazság ez, nem is Ő tehet arról, hogy a szívünk csücske Magyarország a
Hazánk romokba dől, mert letarolják, és könyörtelenül kivégzik, s ráadásul undorító
módon a szemünk láttára, nem érzik, mert nincs lelkük azoknak az embereknek akik ezt
teszik, mert mi nem vagyunk emberek? Hmm...nagy tévedés ez...de ki figyel oda, akár
egymásra is, akárkire emberek, kiröhögik egymást az utcán, ha akárki bajba kerül
mit akarok, és még velem a szerettem még ebben az Országban? Sajátunknak
mondhatjuk? Tényleg a Hazánk? Vagy csak mi érezzük így ?
Sajnos küzdünk a politikusok ellen, nap mint nap a munkahelyre érve próbáljuk
jól érezni magunkat, és kollégáinkat is jókedvre deríteni, hogy ne rontsák el a mi
jókedvünket, mert igen, próbálunk ezzel a szar helyzettel is farkasszemet nézni, és
az álnok gonosszal.
Minden nap egy megpróbáltatás, mindennap egy új gondolat, hogy Gyurcsány papát
idézzem: "Akinek nem tetszik annak fel lehet állni, és el lehet menni"- hát tudja
sokan fel fognak állni remélem, vagy az miatt, mert fellázad mindazért amit művelnek
A MI HAZÁNKKAL, AMI SZÉP ÉS GYÖNYÖRŰ, vagy felállnak sokan és másutt kezdenek
szerencsét, és olyan segítő kezekbe ütközik külföldön, ahol segítőkész Honfitársakra
találhat/ unk, és nem ott is ellenségeskedésbe!
Drága Honfitársak, írjam így? Így írom, fogjunk össze, akár így, akár úgy, és ha már
jobb nem lesz, legalább elviselhetőbb, és fogunk tudni még MOSOLYOGNI, és
egymáson segíteni ott ahol tudunk, és ott ahol kell!
Napsugaras, és mosolygós napot...
Csodálatos kitekintenem az ablakon, és azt látnom, milyen szikrázó napsütés
van odakint. Gyönyörű látvány tárul lelki szemeim elé, de illúzióimat hamar lerombolta
az a
tudat, hogy kilépve a bejárati ajtó küszöbén túlra, hihetetlen zord hidegbe ütköztem
testemmel, és legérzékenyebb pontom, he- he ( orrom ) szimatot fogva rájöttem, milyen
kegyetlen hideg párosul eme csodálatosan szép, és sziporkázó napsütéssel. Elég
hosszasra sikeredett kifejtenem, végül hogy milyen szép is lakáson belül a természet...
grrrrrrrrrr.....tiszta őrület, hogy nem öltözöm fel, és rohanok ki friss o2-ért fulladozva...:D
Eszméletlen lusta vagyok ma, ez lehet az oka mindennek...tehát, mint lassan kis maci
pajtás, maradok a kis kuckómban, és végzem a dolgom, míg párocskám hazaérkezik, és
nem fogok unatkozni.
Minden egyes nap elteltével...
tanulok valamit az Élettől - ha ezt lehet így fogalmazni.
Ma meg kell fogadjam magamnak:
- nem nyúzok senkit azzal, hogy látom amit tenne, azzal jobb lenne az élete
- páromnak nem fogom többet mondani, hogy tanuljon, mert már nekem fárasztó azon nyűglődni, hogy mondogassam mit tegyen, és azt hogyan, miközben Ő helyesel, bólogat, hogy igen, az jó amin én agyalok
- nem fogok agyalni, gondolkozni mindig én, azokon a dolgokon amiken nem csak egyedül kellene rágódnom
- ami lesz, úgy lesz, meglátom mi fog kisülni belőle
- türelem, és várakozás - ez lesz a mottóm
Remélem ezek után nem lesznek rémálmaim, és nyugodtan fogok tudni aludni, mert mostanság ebből nem igazán jutott részemre.
Újra hull a pelyhes...
E héten még itthon, és eltelt 3 hét, amit munkahelyem, és kollégáim hiányában tölthettem el.
5 nap van még hátra a "szabadságból".
Kellemes időtöltés a kórházban, kis otthonomban párommal, a téli időjárásnak köszönhetően gyermekkorom idétlenkedései, amik nem meglepő módon feldobták minden perceimet. Jól érzem magam, túlléptem a betegségen, egy ideig kihúzom a therápiával, tehát "legyünk" optimisták.
Mint munkamániás, ( szerintem most mindenki hülyének nézne), már dolgoznék.
Hiányzik a csapat, és hiányzik a nyüzsgés is, de nem kellene erre gondolnom, még pihennem kell, és bizony a 3 hét is gyorsan elszáll, akkor az 5 nap mennyire lehet gyors.
Ma böngészgetek a neten, csinálgatok ezt-azt itthon, és pihenek.
Egy biztos, csodálatos hogy hull a hó, és hózik, és megélhettük annyi év után azt, hogy
létezik még tél, hóval, de nem bánnám , és szerintem ezzel nem vagyok egyedül, ha jönne végre a Tavasz.
Tehát várom/ várjuk, és nagyon remélem, hogy hamarosan eljön a Tavasz tündér.
August Rush
Hétvégén láttam, de már nem tudom milyen adón, szerintem ez tök mindegy.
A lényeg a Film, és az, amiről szól, amit mutat nekünk, és átad.
A "Szeretet szimfóniája".
Aki már látta a Filmet, az tudja, hogy miről "beszélek", aki még nem látta,
annak ajánlom, sok szeretettel, és az biztos, hogy több lesz az ember ( "bővül ") a
film
megnézése
után.
21. század
Amikor menni kell...és nem megállni, körültekintőnek lenni,
mindenre felkészülni ( amire nem lehet ), naprakésznek lenni,
mert ezt diktálja a Világ.
Én nem akarok ilyen ember lenni, nem akarok bábú lenni.
Hiszek abban, hogy nem ront el, a 21. század.
Régóta tudom, hogy nem ide kellett volna szülessek, de ha már
ezt adta a sors, vagy az Isten, akkor vállalom, és próbálom túlélni,
mint egy gyermek, mindenre rácsodálkozva, őszintén rákérdezve,
megmondva, és gyermeki mosollyal lépem át, néha megbotladozva
a napokat, és azt ami még hátra van.