IGEN...
Hmmm....nyami....:))
Köszönet....
Köszönöm, hogy Mindig, és mindenkor számíthatok Rád!
Bizonytalanság....
nem titok, Láthatod...és Érezheted...hogy Bizonytalanságban vergődik Lelkem.
Nem tudok már semmit, sem azt hogy Veled akarok lenni, sem azt hogy mással.
Egyet tudok, nem vagyok magányos farkas, és egyedül sem szeretek lenni.
Lehet adtam Neki esélyt?
Lehet hogy azért nem engedtem el, mert igazán nem is akartam ?
Szerettem volna, hogy most aztán igazán tanuljon a hibáiból, és igen, megváltozni nem
tud az ember de legalább okuljon?
Feltett egy jó kérdést nekem az este folyamán:
- "Mindkettőnket akarsz, mert mindkettőnkben van olyan dolog amit Szeretsz, és
nem tudod elveszíteni? "
Hm...lehet igaz.
Lehet hogy több emberből ha összegyúrnál egyet, akkor Ő lenne az Igazi, Akit
kerestél egy Életre...de mint tudjuk ez nem lehetséges.
Várok...és remélek...remélem hogy megtalálom a helyes utat, amit
Boldogan, és Biztonságban végigjárhatok majd Vele....
Csendélet....
Óh igen, ez most jól esik....
....csak parányi Létezés vagyok, és ez most jó így.
Szavak, és mondatok zárták be maguk után az ajtót....
és most néma csend....
Neki küldöm....
Édesapám Neked tudom egyelőre ezt kimondani:
SZERETLEK!
Érzelmek...
Rég írtam...
Valahogy elmosódik előttem,mikor otthonom ajtaján belépek az aznapi
szarságok, ami talán nem is baj, nem viszem haza a gondokat, van mindig belőlük éppen elég....
Nagyon sokat tanulunk az Életünk rögös útján, el sem tudtam volna ezt régen képzelni sem...
Sokat tanulunk, és oly igaz a mondás...."Holtig tanulunk"....
Szeretem az Életem, valahogy megbékéltem Vele, és azért írom nagy betűvel, mert
igen, meg kell becsülnöm Önmagamat, és a Sorsomat is, akármilyen is Ő.
Körbetekintek a magam háztájékán és oly sok Embert ismertem meg az elmúlt pár évben...voltak Akik mint egy szélvihar átsöpörtek az Életemen, és voltak Akik Mély
nyomokat hagytak bennem...Igen, ilyenkor Apám Bölcs szavai jutnak az eszembe...." Lányom, akármit is látsz, és tapasztalsz, mindig a pozitívat vedd ki belőle, és használd fel az ÉLeted során,a negatívumokat, pedig hagyjam elmenni magam mellett."
Igen, így teszek....
Nagyon Hiányzik az Apám, és tudom Neki is Nagyon hiányzom, mert érzem, és azt gondolom, Akik Nagy Szeretettel tekintenek, és gondolnak Szeretett Embertársaikra, Barátjukra, Családtagjukra, azok érzik, megérzik azt, amit a Másik fél érez iránta.Nagyon Hiányzol, és bár Tudnád azt, hogy mennyire Szeretlek, tudom ezt nem mondhatom el újra, és újra naponta százszor, Apu, naponta százszor elmondanám, csak Tudd, hogy mennyire Szeretlek!
Vallomással tartozom Neked...Szeretlek, és lehet hogy megvetsz azért amiért ezt az utat választottam amely utamat koptatom, de csak Tudd, hogy Hiányzol, és mindig Szeretni Foglak!
és most néma csend.....
Vágy...
" Semmi baj, ha kijelented, vágysz valamire.
Bármilyen szentnek is tartsa magát, mindenki vágyik valamire.
Még semmire vágyni is vágy.
Engedni akarod, hogy ez a vágy irányítson?
Mit jelent ha eléred?
Milyen árat kell majd fizetned érte? "
Zen- Óra ( A Lét Ideje )
Scott Shaw
Nyugalom Szigete...
a múlt év útolsó szabadnapját töltöm, és előttem van a hétvége is, de jól hoztuk össze,
hogy 4 napot pihenhessek. Ez a pár nap már elég indokolt, és azt gondolom kiérdemelt
is volt.
Rettenetes mikor az ember oly elgyötört, hogy szinte egy napot képes átaludni.
Tegnap csak a szükségleteim kielégítése, és az alvás, átadni magam a családi élet,
és a nyugalom szigetén elringatózni maradt.
Ma, alig kiájulva az ágyamból már tudatossá vált mit is kell hogy ma tegyek ahhoz,
hogy ne csak a lézengés maradjon....
A tanulásra szoruló tananyagom borzasztó nagy mértékre duzzadt, és
eleget kell tegyek a kötelezettségeimnek is, tehát TANULNOM is KELL!
Munka...munka...munka...
erről szól az egész Életem.
Gondolom nem csak az enyém....
Péntek, még mindig a munkahelyen, és nincs menekvés, csak a muszáj van, és
a kell.
Megszívtam ezt az életet, mint oly sokan mások.
Most itt ülök, míg összevakarom magam, és megyek tovább dolgozni...míg
forog a mókuskerék.
és most néma befelé ordítás....
AZ is TELE nap!
A reggeli 6:20-as kivágta nálam a biztosítékot...jól indul a nap...
5 napja nem reggelizek, nem ebédelek, estére 2 szelet kenyér sem esik jól de azért
csússzon már le valami....fáj a gyomrom...mindenem fáj....
Azt hittem a hajász kissé javít majd a közérzetemen...nem jött be...
Igen....azom is kivan...
Végre...
Annyit rohangáltam ma, és végre talán itt a pihenés ideje is...:)
Várom "bojlerem forró ölelését"...addig kezem a billentyűzeten, és az ágyikómon
pihen testem és öleli át óvó melegével...igen, mert erre van szükségem...mert
mert MEGÉRDEMLEM! :)
Érzések...
A Vérző beteget elláttuk, remélem minden rendben lesz.
Egész héten ügyelek...nehéz, és fárasztó hét elé nézek, mert ketten vagyunk az
ambulanciára 4 ember helyett.
Viszont kurvára bennem maradt amit a vérző beteg kérdezett tőlem....
- " Sokat sírt az életében?"
Nagyon megdöbbentem a kérdésén, de egyből érveltem, és adtam a választ:
- " Túl sokat is! "
Szegénykém sírdogált, hívta az Édesanyját, és én csak néztem meredten, és
nyugtattam, hiszen nem tudtam mást, és vigaszként megfogtam a kezét
és azt mondtam Neki, hogy - "Minden rendbe jön, és nem lesz semmi baj."
Azt gondolom ennyi elég volt, hogy kapjak egy mosolyt, ami feltündöklött arcán
és induljak a harcba az Életéért!
és most néma csend...
Hétfő...
Még mindig a munkahelyen...sosem lesz vége...soha ne mondd hogy soha!
Péntek...
Végre eljött újra, csak nem tudom, ez a hét baromi nehezen akart eltelni...
A monoton lét lett rajtam úrrá...teszem amit akarnak tőlem, létezem mert kell,
zombiként járok - kelek és kopik a lábam alatt az aszfalt...
Magamba nézek, és már nincs kit keressek....csak a szép gondolatok vannak velem
valahol, az ismeretlenben....lehet ott vagyok megtalálható valahol ott....a semmiben
lebegek....furcsa érzés...ez van most, és ki tudja meddig még....mikor találom meg újra
önmagam...vagyok egy test ( hús és vér ) , és a lelkem tovaszállt....
:))))
Most jön egy kis lazsálás...csak el ne kiabáljam....:))))
2011.01.18 reggel...
Hajnalban borzalmakra ébredtem, rémálmok tömkelege, és a reszketés, verejtékes
bőr....és totál félelem járta át a lelkem.
Legszívesebben "SEGÍTSÉG", UTÁN KIABÁLTAM VOLNA, MERT IGEN...biztos
megnyugvásomat találtam volna benne....Gondoltam rá, s ebből kiindulva álomra
hajtottam fejemet ismét, és végre sikerült újra elszenderednem.
Vicces, de azért...
ha jobban átgondolom...
"Egy Nő csak akkor foglalt, ha fekszenek rajta."
Azért igen, cinikus, és rosszindulatú megjegyzés.
Mondjuk akkor a férfiakra mit lehetne mondani?
Szerintem, ez vica versa, nem hiszem hogy sokban különbözünk ha a lelki
dolgokra világítunk, mi Nők a Férfiaktól. A testi adottságok más kérdés, nem hozható
természeténél fogva sem ide.:P
Sőt sok férfi szerintem még rosszabbul viselkedik, mint egy nő....de ezt folytathatnánk.
Tehát téma off, mert vár a csizmás kandúrom!:D
Ami az életben nem lehet....
a Tiéd!
http://www.youtube.com/watch?v=1Iny4nEvZDk&feature=related
2011.01.10 Meglátásom...
|
"Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá."
( Vámpírnaplók c Filmből )
Egy biztos tél van, és mehetek a csizmám után, de az is biztos hogy a Csincsillám ketrecben továbbra is teszi/tenni fogja a dolgát, mert Ő igen, egy Rágcsáló.:)
|
||
Ébredés...
Ráébredtem egy kurva Nagy Dologra!
Rohadt nehéz Boldogan élni, és szeretni az Életet, és e közben Magunkat!
Úgy gondolom, hogy van még mit tanulnom...van még....
